2015. november 24., kedd

Kulisszatitkok



Sziasztok!:D Ma sajnos nem a „Hopless?” c. ficim folytatását hoztam hanem egy új és érdekes bejegyzést (mivel ma nem volt kedvem új részt írni gondoltam hozok nektek mást). Úgynevezett „kulisszatitkokat”, érdekességeket fogok leírni nektek a LINORÓL és nem fogok spórolni szóval jó olvasást ^^

  1. Szerintem kezdjük is a címmel! Mikor a történet nevén gondolkoztam az alaptörténet már rég meg volt, aztán gondoltam mi lenne, ha egy szám címe lenne az? Elő is kaptam a telóm és görgettem a BTS számok között… Hamar meg is akadt a szemem a „Love is not over” kis dalocskán. Gondoltam ez tökéletes! Jól hangzik és történetesen passzol a történethez is. Tehát a címünk innen ered ^^
  2. Hogy miért kezdtem el írni az első blogom? Bevallom eleinte nem nagyon rajongtam a ficikért… Nem szerettem őket, mert a tagokat általában más tulajdonságokkal ruházzák fel és nem mindig valami életszerű… Ez a véleményem, ha már csak halványan, de ma is meg van! Csak azóta minden megváltozott… Egy szép nap beléptem egy ficis csoportba facen „véletlenül”, mivel akkor még nem ismertem azt a kifejezést, hogy „fanfiction”. Viccesnek hangozhat, hogy nem tudom mi az még is utáltam, de nem erről van szó, mivel tudtam mi az csak azt nem, hogy így nevezik ezeket:D Persze aztán felvilágosultam ezzel kapcsolatban, de érdekes módon nem léptem ki a csopiból… Egy nap gondoltam adok egy esélyt, hátha mégis jó és az a fici, amibe beleolvastam megimádtam, beleszerelmesedtem és mai napig szorgalmasan olvasom *-* És hogy miért is kezdtem el igazán? Már kis korom óta szerettem csakúgy történeteket kitalálni, leírni őket a kis füzetecskémbe… ha már úgy is megszerettem a ficiket akkor mért is ne kezdenék el én is egyet? Tehát ezzel a merész gondolatommal valósult meg ez az egész és eleinte nem gondoltam volna, hogy ennyi embert érdekelni fog… köszönöm!



  1. Folytassuk a főszereplőkkel! Hae… Haet eredetileg egy kiállhatatlan, ádáz kígyónak szántam, amit szerintem én eléggé tartottam is, de arra nem számítottam, hogy mindenki szeretni fogja őt… Érdekesnek tartottam hisz mindig megcsalta a fiúkat (főleg Taet), megbántotta őket és sokszor úgy tűnhetett, hogy csak kihasználja a két palimadarat. Ehhez képest mindig szurkoltatok, hogy a kedvencetekkel jöjjön össze, aminek persze nagyon örülök és egy kellemes csalódás voltJ
  2. Jungkook… Hát igen ő nála az a furcsaság esett meg, hogy míg a történet elején egy érzékeny, félénk srác volt, a végére eléggé felszabadult a mi kis hősszerelmesünk. Ennek az oka az, hogy a fici közben jöttem rá, hogy talán Kook nem is az a zárkózott fiú, akit én először láttam meg benne… Talán a későbbiekben meg kissé túlzásba mentem vele kapcsolatban:/
  3. Akkor jöjjön utolsó főszereplőnk a mi kis TaeTaenk! V karakterében az az érdekes, hogy bár főszereplőként volt jelen, de az eredeti történetben, amit még az írás előtt szövögettem, Taehyungnak semmi különösebb szerepe nem volt… Nemhogy még a szerelmiháromszög egyik oszlopos tagja, még Hae legjobb barátja se volt az eredeti történetben. Egyszer írás közben hasított az ötlet a fejembe, hogy mi lenne, ha… Egy cseppet sem bántam meg, szerintem így lett tökéletes ez a ficiJ
  4. Főszereplők… De mért pont őket választottam? Mért Jungkook és V volt a két férfi főszereplő, ha Jhope a biasom? Komolyan ti eltudnátok képzelni akármelyik helyében Hopeot? Mert én nem tudtam… :D De én örülök, hogy inkább ezt a két lököttet választottam, mert teljesen beleillenek szerepeikbe. Talán Taenek az érzékenyebb, komolyabb oldalát mutattam, de így is jól „játszotta” a karaktert.
  5. Hol is folytassam? Talán kicsit hasonlítsuk össze a két történetem. Úgy gondolom, hogy a LINO egyféle gyakorlás volt a Hopelesshez. Mármint arra gondolok, hogy sokat fejlődtem (saját meglátás) és én kívülállóként meg nem mondanám, hogy mind a kettőt én írtam… Szeretem a LINOt mivel első blog és az alaptörténete sokkal színesebb és eseménydúsabb, mint a mostani irományom.
  6. És most egy kis statisztika! A legtöbb oldalmegjelenítésű fejezet az első volt.
  7. A legrövidebb rész az utolsó lett 576 szóval. (A leghosszabbat, ha nem baj nem keresem meg…)
  8.  Összesen 10 országból található oldalmegjelenítés a blogon.
  9.  Jelenleg 7804 oldalmegjelenítés van. Köszönöm! Nem a legtöbb, de nekem még sok is!


Szeretném megköszönni, hogy elolvastad ezt a kis szösszenetet és, ha szeretnél további érdekességeket tudni (amire esetleg nem kaptál választ, nem volt teljesen világos) bátran kérdezhettek, szívesen válaszolok, ha időm engediJ Köszönöm a figyelmet remélem tetszett!

2015. szeptember 27., vasárnap

45. fejezet: Vége

"-Csak két és fél hét. Gyorsan eltelik!- boxolt a vállamba a mellém sétáló Hope.
-Remélem is...- mosolyogtam magam elé meredve, de igazából szerelmem alakját képzeltem oda. Hyung még valamit mondott, de már nem nagyon figyeltem rá."


*6 év múlva*

Hae szemszögéből:

-Anya! Anya!- futott vissza az apró kislány a házhoz a vadvirágok által tarkított mezőről amit beragyogott a naplemente. A barnahajú csöppség nem rég tölthette az ötöt.-Nézd! Szedtem virágot.- nyomta a kezembe a főként pipacsokból álló csokrot.
-Gyönyörű!- vizsgáltam mosolyogva a kezmben szorongatott illatos növényeket.-Adjuk oda apának!- álltam fel ülőhelyemről.
-Rendben!- indult el a körülbelül akkora fűben mint amekkora őmaga. Bazsalyogva követtem apró lépéseket téve.


-Anya, siess már!- sürgetett már jó pár méterrel előttem ugrándozva.
-Megyek.- vigyorogtam mire lépteimet megszaporítottam. Nem is sokára odaértünk az erdő széléhez ahol árnyékba érve hajtottuk le mindketten a fejünket. A mosoly lefagyott az arcunkról és csak néma csöndben álltunk percekig.-Add oda neki te!- nyomtam a kezébe a virágokat mit erősen megszorítva térdelt le a földre a harmatos kődarab elé.
-Nyugodj békében apu!- helyezte el a csokrot a sírra.-Biztos kedves ember lehettél. Kár, hogy nem találkoztunk...- motyogta a kezét végighúzva a nevén és az évszámokon. "Jeon JeongGuk 1997-2015". Óvatosan felállt és a szoknyácskáját leporolva kapaszkodott bele a lábamba. A kezemet végig simítva a hátán küszködtem a könnyeimmel. Persze ő nem is ismerte mivel a születése előtt halt meg. És szinte el sem búcsúzhattam tőle... Próbáltam visszatartani a sírást, mert nem akartam előtte sírni és szerencsémre elengedte a lábam és futni kezdett vissza a ház fele.-Taehyung bácsi!- szaladt a felénk sétáló férfi felé aki valószínűleg most ért haza a munkából.
-Szia törpe!- kapta fel.-Jól telt a mai nap?- kérdezte gügyögve.
-Igen egésznap kint voltunk.- mesélte nagy átéléssel. Akaratlanul, akarottan is mosolyt csalt az arcomra ez a látvány és néztem ahogy a lányom és a leendő apukája mennyire jól kijönnek egymással.
-Menj be a házba játszani!- kiáltottam somolygva utánuk mire Tae lerakta és máris futott vissza. A vőlegényem megindult felém majd egy csókkal köszöntött.
-Gondoltam, hogy itt lesztek!- vigyorgott rám átkarolva a derekam.
-Tudod, hogy mindennap kijövök hozzá.- vetettem a hátam mögött lévő sírra a tekintetem.
-Biztos rossz lehetett neked mikor megtudtad, hogy elment...- súlytotta le a fejét.
-Csak az fáj a legjobban, hogy pont Amerikában... A világ másik felén távol tőlem és szinte el sem búcsúzhattam. Még szerencse, hogy úgy döntöttem, hogy kimegyek a reptérre.- szöktek ki a sós könnyek a szememből.
-Hidd el, végig nézni se volt a legjobb ahogy SunHee a kocsi elé lökte...- húzta oldalra a szája szélét.
-Chh, remélem a börtönben fog megrohadni az a ribanc!
-Az egész világot megbotránkoztatta a halála... De örülök, hogy úgy döntöttél, hogy nem veted el az egyetlen gyermekét.- villantotta rám fehér fogait.
-Igen...- nevettem már én is.-Emlékszem mikor megfogant.
-Azelőtt nyitottam be hozzátok igaz?- pukkadt ki már szinte a röhögéstől.
-Aha.- fagyott le a mosoly az arcomról. Az volt az utolsó együttlétünk Jungkookkal. Tae szerintem látta, hogy ez a téma kicsit rosszul érintett szóval hagyta a múltat és a jelennel, jövővel kezdett foglakozni. Kezeit lassan a már szépen gömbölyödő hasamra csúsztatta.
-Meg lesz még az esküvő előtt?- fürkészte szemeivel az általa simogatott helyet.
-Nem tudom...- kuncogtam.
-Gondolkoztál már neveken?- emelte fel tekintetét a szemem magasságába. Somolyogva bámult gyönyörű fekete íriszeivel.
-Ha kislány SooNi... Ha fiú... JeongGuk.- gondolkoztam hangosan.
-Remélem kisfiú lesz!- vigyorgott.
-Én is...- mosolyogtam.-De csak az a lényeg, hogy egészséges kisbabánk legyen!
-Igen!- hajolt közel, hogy birtokba vehesse az ajkaimat. Mintha megint tizennyolc lettem volna. Olyan fiatalos és szenvedélyes volt a csók. Vadul szorított magához, mint egy tinédzser miközbe az utolsó napsugarak még beragyogták arcunkat majd elaludtak, mint egy gyertya lángja. Egész eddigi életem során azon gondolkoztam, hogy szerethetek két fiút egszerre és most választ kaptam a kérdésemre...
 

2015. szeptember 26., szombat

44. fejezet

"-Mi volt ez az egész?- tettem fel újra a kérdést karba téve kezeimet.
-Oh, szóval féltékenykedünk?- lépett hozzám közelebb egy gúnyos mosollyal az arcán."


-Igen, féltékenykedünk!- néztem fel rá. Már egészen közel hajolt, de én még mindig a választ vártam a kérdésemre.
-Nincs miért kicsim!- simítottta végig a hüvelykujját az arcomon és szépen lassan lecsúsztatta az államig amit óvatosan megszorítva húzott magához egy csókra.
-De van miért!- löktem el magamtól mielőtt ajkaimat birtokba vehette volna.-Hiszen a volt barátnőd...
-Aki iránt sose éreztem úgy, mint irántad!- közelített meg újból és kezeit a derekamra rakta.-Nem bízol bennem?- meredtünk egymás szemébe.
-Nem erről van szó...- vetettem oldalra a tekintetem.-Csak abban a csajban nem bízok... Mi van ha rád mászik?
-Lerázom.- villantott rám egy őszinte vigyort.
-Mintha olyan egyszerű lenne levakarni azt a kis picsát...- forgattam a szemem.
-Úgy látszik még sem bízol bennem túlságosan...- fagyott le a mosoly az arcáról.
-Hát, azért az az egy héttel ezelőtti csók nagyon lerombolta a bizalmamat.- köptem a szavakat a arcába.
-Mert te úgy beszélsz mintha nem is smároltál volna Taevel...- szorította össze szemhéjait. A szavai villámként hatoltak a szívemig.
-DE ÉN NEM NÉZTTEM VELED VÉGIG!- ordítottam a képébe mászva.
-Én sem szándékosan csókoltam meg előtted...- válaszolt cinikusan a mondat végére egyet hátralépve.-Csak az az érdekes, hogy te fel vagy háborodva ha a volt barátnőm a staff tagjaként velünk jön akinek valószínüleg a szálloda másik végébe lesz a szobája én meg csak csöndben tűröm, hogy te szinte egésznap az exeddel vagy és csak úgy smárolgat meg minden... És ki tudja! Lehet, hogy már le is feküdtél vele azóta amióta együtt vagyunk... És én egy szót sem szólva nézem végig. És nehogy azt hidd, hogy nem tudok arról a kézefogós sétátokról az esőben.- hányta a szavakat. Lehet igaza van... De én annyira ideges voltam, hogy egyszerűen nem tudtam szép szóval illetni.
-Egy barát nem foghatja meg a haverja kezét?- mormogtam miközben ültem le az ágyamra.
-Egy volt barátnő nem kísérheti el pár hétre az exét staffosként?- lépett oda hozzám. Csak könnyes szemekkel bámultam a felém tornyosuló fiúra. Kezdem érzni, hog én valamit tényleg nagyonelszúrtam és meg kéne neki bocsájtanom, de egy hang se jött ki a számon. Meredtem az igaz, fekete szempárba ami válaszomra várt. Én őszintén nem tudom mit csináljak. Van egy ilyen rendes pasim aki csak egyszer lépett félre azt is dühében én pedig... Jungkook egy idő után megunta és elindult az ajtó felé.
-Hova mész?- kaptam fel a fejem távolodó alakjára.
-Haza... össze kell pakolnom.- fordult vissza az ajtófélfának támaszkodva.-Holnap tízkor indul a gépünk.- csúsztatta a kezét a kilincsre amit hamar le is nyomott és kilépett a szobából. Ennyi lett volna a búcsú? Vagy azt gondolja, hogy holnap úgy is kimegyek elé? Hmm... Nem is tudom. A harag még mindig bennem dúl és kicsit dühös is vagyok rá, de két és fél hétig nem látom és ilyen búcsú?

Jungkook szemszögéből:

Már vagy fél órája üldögélek a váróteremben és reménykedem, hogy Hae eljön.
-Gyere már haver! Ne csináld ezt... Besértődött rád a csaj nem fog eljönni. Mindjárt indul a gép nem késhetjük le.- nyávogott Jimin leülve mellém.
-De el fog jönni! Én bízom benne...- meredtem magam elé már szinte tényleg feladtam.
-Nincs tíz percünk se... Majd beszéltek miután hazaértünk.- tette a kezét a vállamra.
-Igazad van... Menjünk.- álltam fel az ülőhelyemről majd hyungomat felsegítve indultunk a kapu felé. Még egyszer visszanéztem hátha... És a csoda megtörtént!



 A vigyorgó barátnőm ott állt a váróterem ajatjába mire én megindulva egymás felé futva egymás karjába ugrottunk.
-Tudtam, hogy eljössz!- suttogtam a fülébe miközben egyre jobban szorítottam magamhoz. Könnyeim majd kicsordultak, de nem engedtem.
-Vigyázz magadra!- engedett el percek multán.
-Te is!- mosolyogtam vissza a még mindig somolygó lányra.
-Annyira fogsz hiányozni...- bújt oda mégegyszer hozzám. A haja illatát jó magamba szippantottam, hogy több mint két hétig érezhessem és úgy öleltem, Amerikában is érezzem puha bőrének tapintását.
-Kook gyere már!- kiált utánam az ideges Chim.
-Úgy látom menned kell.- nézett a hátam mögé. Lassan közelítettem az arcához és egympuszit nyomva arra eindultam meg a többiek irányába. Szemével végig kísért a mozgólépcsőn majd felérve teljesen eltűnt...
-Csak két és fél hét. Gyorsan eltelik!- boxolt a vállamba a mellém sétáló Hope.
-Remélem is...- mosolyogtam magam elé meredve, de igazából szerelmem alakját képzeltem oda. Hyung még valamit mondott, de már nem nagyon figyeltem rá.
 

2015. szeptember 25., péntek

43. fejezet

"-Kook felébre...- tört be V, de mikor megpillantott minket lefagyott. Még jó, hogy nem vette még le rólam Jungkook a pólóm.-Oh... oké... én akkor megyek is, de halkan csináljátok, mert vékonyak a falak!- emelte fel a mutatóujját, mintha dedósok lennénk egy apró vigyorral majd maga után óvatosan csukta be az ajtót. Kookkal belőlünk is kitört a nevetés majd mikor a legkevésbé számíthattam volna rá egyszerűen kibújtatott a felsőmből."


*Egy hét múlva*

 Most már tényleg úgy érzem, hogy minden a helyére állt! Jungkookkal nagyon jól megvagyunk és Taevel is sokat találkozom. Állítólag Sugat lerendezték a fiúk és megígérte, hogy soha többet nem csinál ilyet, sőt még szerintem arra is rávették, hogy jópofizzon nekem, de hát abból is mi lett... És ami a bejárőnős ügyet illeti: pár napja eldöntöttük Jinnel, hogy eljárást indítunk a férje ellen és azóta előzetesben van. MiCha az elmúlt pár napban derűsebbnek és felszabadultabbnak tűnt. Talán már ki akarta hajítani az ürgét csak nem merte? Mindegy a lényeg, hogy megoldódott és ez már a rendőrség dolga... És mint már említettem most Kookkal is minden a lehető legjobb. Éppen feküdtünk az ágyban ébredés után és meredtünk egymás íriszeibe. Jungkook a fekete fürtjeimet csavargatta ujjaközött és órákig csak hevertünk egymással szemben.
-Na nekem mennem kell próbára!- kászálódott ki az ágyból.
-Nem maradhatsz még reggelire se?- ülök fel legörgült szájjal.
-Nem, de lekísérhetsz! A bejárónőd mindig olyan furán néz rám...- szedte össze a cuccait majd felöltözött míg én szundikáltam még.-Neked ma szabadnapod van nem?- intézte felém a kérdést miután elkészült.
-Ja... bemenjek a Big Hitbe mire végzel?- mormogtam miközbe átfordultam a másik oldalamra.
-Nem szükséges...- rántotta meg a vállát.
-Az épület előtt várlak hatkor!- csuktam be ismét szemeimet.
-Makacs vagy!- nevetett.-Na jó, de akkor lekísérsz?- állt egyre türelmetlenebbül.
-Nem úgy volt, hogy te egy macsó, bátor férfi vagy aki nem fél a bejárónőktől?- kérdeztem cinikusan.
-Na kérlek!- guggolt le az ágy mellé.
-Cnaj! Gyere!- dörzsöltem meg a szemem majd egy nagyot nyújtózkodva kipattantam az ágyból és szerelmem csuklóját megragadva voncoltam le magunkat a lépcsőn. MiCha léptének nyomát se találtuk. Biztos a fürdőben van...-Tessék beszari!- engedtem el és magamfelé fordítottam.
-Nagyon köszönöm!- somolygott.-Akkor így megtehetem ezt.- hajolt az arcomba miből egy szenvedélyes búcsúcsók lett. Mintha az utolsó lett volna. Miután elváltunk sokáig a szemembe meredt. Mért érzem úgy, mintha titkolna valamit?-Na megyek is!- fordult meg hirtelen, de én utána kaptam és visszahúztam magamhoz.
-Ácsi, ácsi! Te valamit elhallgatsz előlem...- fontam össze karjaim a dereka körül.
-Mi dehogyis...- vékonyodott el a hangja és tekintete ide-oda ugrált. Na itt van valami!
-Jungkook! Ismerlek... Na mesélj szépen!
-Hát az van... hogy...- hajtotta le a fejét.-...holnap indulunk Amerikába.-harapott az alsó ajkába. Mint egy tőr hatolt át a szívemen ez a mondat, de ezt el kell viselnem... Persze már elszoktam ettől, de újra meg kell szeretnem ezt a tudatot.
-Mennyi időre?- sóhajtottam egy nagyot.
-Öhm... két és fél hétre.- harapdálta erősebben a puha párnáját. KÉT ÉS FÉL HÉT? Nyugi Hae! Nem láthatja rajtad, hogy ez mennyire kiborít... Kibírod! Már mennyi időt el kellett töltened a hiányával? Ahhoz képest ez egy röpke pillanat alatt el fog telni.
-Oké akkor hatkor.- toltam el magamat tőle és sietősen rohantam vissza az ágyamba. Annyira hiányozni fog!
 Szinte pontban hatkor ott voltam az épület előtt. Jó pár percet kellett várnom míg kiért a hét jómadár.
-Szia Hae!- kiált rám Suga.
-Nem kell fáradnod!- vetettem rá a tekintetem.
-Oké...- állt félre. Jungkook persze, hogy a sor legelején battyogott.

 
Majd mikor leért a lépcsőről egy puszit nyomtam a szájára mire mindenki fújjolni kezdett. Mindketten elmosolyodva néztünk a másikra még a többiek még mindig minket hurrogtak le.
-Ki tudnátok minket rakni Haenél?- fordult a maknae Jin felé.
-Persze.- bólogatott Jin. Mindenki megindult a kocsifelé és mi maradtunk ketten szerelememmel a végén. Kézen fogva mi is utánuk eredtünk.
-Jungkook! Jungkook!- állított meg minket egy idegesítően magas hang a bejárat felől. Kook mintha tudta volna ki az fordult a hang irányába a szemeit forgatva. De mit keres a cégnél SunHee? Mit keresett az épületben.-Képzeld én is veletek megyek az amerikai útra.- ugrált örömében. Micsoda? Épp elég, hogy elmegy még ezzel a ribanc is velük tart? Na ne...
-Aha szuper...- indult meg újra, de a kis csaj megállította ismét.
-Nem is örülsz neki?- görbült le a szája széle.
-De örülök.- nyomott egy hamis mosolyt az arcára.
-Annyira várom!- izgatta fel magát megint. Fhu komolyan mondom mindjárt lekeverek neki egyet! Ha rá mer mászni az én Jungkookomra akkor nem lesz jó vége! Tae utánam jőve húzott a kocsi irányába. Biztos látta, hogy felidegesített a csaj és nem akart cicaharcot látni.
-Én is, de nekünk mennünk kell. Majd holnap a reptéren.- intett egyet és ő utánunk sietett. Minket legfiatalabbakat beültettek leghátra. A rádiót felhangosítva dombolt mindenki rajtam kívül. Én végig csak SunHeere tudtam gondolni. Egyáltalán miért megy velük? Mi van? Ajj... Jó fél óra volt mire végre megérkeztünk hozzám és én meg Jungkook pillanatok alatt kiszállva siettünk fel a lakásomra.
-Mi volt ez az egész?- fordultam vele szembe rögtön felérkezésünk után.
-Áh hazaért... értek.- toppant be hozzánk a bejárónőm is.-Mindjárt kész a vacsora.- mutatott zaklatottan a konyha felé.
-Köszönjük MiCha, de ma inkább kihagyjuk.- fogtam meg a mellettem álló csuklóját és egészen a szobámig húztam.
-Mi volt ez az egész?- tettem fel újra a kérdést karba téve kezeimet.
-Oh, szóval féltékenykedünk?- lépett hozzám közelebb egy gúnyos mosollyal az arcán.
 

42. fejezet

"-Ez nem hiányzott?- szól kissé cinikusan miután elváltunk és közénk dobott egy rózsaszín anyagot. Mi ez? Mért ilyen dühös rám? Lassan hajoltam le érte, de mikor közelebbről is megvizsgáltam nagyon meglepődtem. Mit keres nála a tangám? Összezavarodottan néztem fel a felém tornyosodó dühös fiúra. Mi folyik itt?..."

-Ez mit keres nálad?- álltam fel felvont szemöldökkel, kezemben a fehérneműmmel.
-Az a kérdés, hogy ez mit keresett Suganál?- hajolt hozzám teljesen közel. Dühösen lehelt az arcomba újra és újra. MI? Sugához, hogy került? Ne...
-Oh, Suga én egyszer kinyírlak.- meredtem a falra szúrós szemekkel. Ez már azért túlzás volt... Egy dolog, hogy kutakodnak a szobámban aztán még be is adják a barátomnak, hogy megcsaltam. Most ez komolyan normális?
-Szia Hae!- egy nagy sóhajjal lökött el magától és becsapta magaelőtt az ajtót mielőtt bármit is tehettem volna. Aj... most tuti azt hiszi, hogy lefeküdtem Sugaval. De most komolyan én vele? Még mindig haragudtam rá kicsit a legutóbbiért , de most be telt a pohár... Most mi szükség volt erre? Szerinte ez vicces, hogy tönkre vághatja mások kapcsolatát vagy mi? Lábaim a földbe gyökereztek, szemeimben könnyek jelentek meg. Utána kéne futnom, de szerintem már késő.
-Azt... a... kurva...- nyújtotta el a mondatát az eddig csöndben üldögélő Tae aki a plüssmacimat tartotta az ölében.



-Na ha én egyszer hazamegyek ne várjon semmi jót...- szorította kezeit ökölbe a kanapéról feltápászkodás közben.
-Miért csinálta?- vetettem rá fájdalmas tekintetem.
-Suga ilyen... Nem bírja elviselni, hogy másnak van barátnője. Te még jobban jártál! HoSeok volt barátnőjével tényleg le is feküdt. Mondjuk azt a csajt nem kellett nagyon csábítgatni...
-Akkor ezért mondtad tegnap, hogy vigyázzak magamra? Te már sejtetted, hogy ez lesz?- léptem hozzá közelebb a pulcsim ujjába törölgetve a szememből szivárgó sós folyadékot.
-Hát... igen.- húzta a száját.-Vigasztalnálak, de szerintem inkább mennünk kéne megmagyarázni Jungkooknak az egészet. Így is előnyben van mivel kocsival jött.- fogta meg a kabátját majd én is leemelve a sajátomat indultunk neki a sötét utcáknak. Csuklyáink fel voltak húzva, mert esett az eső és azért mégis vigyáznunk kell a sajtóval... Mindketten bámultuk a tócsákba zuhanó cseppeket amik már egész testünket eláztatták. Az út közepén fázni kezdtem. Melegségre vágyó kezem lassan V hatalmas tenyeréhez közeledett amit gyorsan meg is markolt. Mintha zavarodottan felém pillantott volna szeme sarkából, de nem ellenkezett. A testemet végig járta egy jó érzés, mert éreztem, hogy valaki tényleg szeret és törődik velem. Talán egy kis mosoly is került az arcomra amit percekkel ezelőtt még könnyek áztattak. Egyre jobban szorítottam a mellettem sétáló kezét. Lassan, mintha Tae iránt is éreznék valamit újra! Nagy hülye voltam, hogy elengedtem egy ilyen fiút...  Óvatosan feltekintve megláttam már közeli a dormot. De mikor megláttam a két előtte álló embert... Hirtelen megtorpantam és lábaim remegni kezdtek amik fel is adták a szolgálatot egy idő után. Villámsebességgel zuhantam a nedves betonra Vt eleresztve. A döbbentségtől már sírni se tudtam. Térdelve bámultam tovább az aliglátható ám, de könnyen kivehető személyeket. Tae engem ráncigálva próbáld talpra állítani, de nem engedelmeskedtem neki. A könnyek és az esőcseppek már kezdtek összevegyülni, de nem érdekelve engem, hogy a nadrágom az alattam lévő pocsolyától már csurom víz sírtam a hideg földön leborulva majd a fejemet is lehajtottam mikor percek után végre észrevettek a távoli alakok. Lassan minden elsötétült előttem mikor futottak felém és szemhéjaim még azt a szikrányi fényt amit a mellettem lévő lámpaoszlop bocsájtott ki elnyomtak.
  Vizes ruháim még mindig áztatták a testem, de már melegséget éreztem, mintha valami pléd alatt lennék. Már csak halkan hallottam a korábban körülöttem csattogó esőcseppek hangos moraját. Szemeimet erőtlenül feszítettem szét, hogy megtudhassam mégis mi történt velem. Lassan egy repedésekkel teli plafon jelent meg előttem, de mielőtt még jobban szétnézhettem volna valaki a nyakamba ugrott.
-Sajnálom!- suttogta a fülembe Jungkook miközbe felültem amiben segített és egyre jobban ölelt. Nagyon dühös vagyok rá, de ez most jól esett... Ahogy nedves ruháim meleg testéhez tapadtak és ahogy a mellkasához szorított éreztem heves szívdobogását.-Meg tudsz nekem bocsájtani?- nézz rám a sírástól vörös szemeivel.
-Hát nem tudom...- tettem karba a kezeimet és dühös ábrázattal bámultam a kétségbeesett fiúra. Na most már aggódik értem? Akkor nem mikor lenyomta a nyelvét a volt barátnője torkán.
-Tae mindent elmondott Sugaval és veled kapcsolatban... Már azt is sajnálom, hogy ilyet mertem feltételezni rólad, hogy megcsalsz.- vetette tekintetét a fehér, de már szinte szürke falra.
-Bíznod kéne bennem...- fordítottam el durcásan a fejem.
-Igen, és sajnálom, hogy azt kellett látnod csak... Dühös voltam rád azt megjelent SunHee és bosszút akartam állni vagy nem tudom. Szörnyű barát vagyok...- hajtotta le a fejét a mondat végére.
-Ha megnyugtat Tae tegnap lesmárolt.- motyogtam apró mosolyra húzva a szám. Mondjuk így kvittek vagyunk! Jungkook is valami féle vicsorra hasonlító vigyort ültetett az arcára, de azért látszódott rajta, hogy nem tetszik neki a dolog.
-Szent a béke?- hajolt hozzám közel, hogy éppen összeérjenek az orraink.
-Szent a béke!- mosolyodtam el mélyen komoly, fekete szemeibe nézve, de már le is csapott az ajkaimra. Most Tae után valahogy felszabadult volt ez a csók. Puha, duzzadt ajkait egyre hevesebben kezdte el mozgatni az én párnáimon és nyelvünk is egyre tüzesebb táncot kezdtek járni hol az ő, hol az én számban.
-Olyan nedvesek a ruháid... Nem akarod őket levenni?- villantott rám egy kaján vigyort miután hosszas percek után elváltunk egymástól egy pillanatra. Erre én is somolyogni kezdtem és a pulcsimtól megszabadulva löktem hátra és ráfeküdtem, hogy úgy folytathassuk. Most ez békülős szex lesz? Uh jól hangzik! Egy jó idő után legurított magáról oldarra, hogy levehesse a pólóját majd megint egymás ajkaira tapadtunk. Forró felsőtestével jól magához szorított. Lassan éreztem, hogy megragadja a pólóm alját és húzni kezdte fel fele mikor valaki benyitott.
-Kook felébre...- tört be V, de mikor megpillantott minket lefagyott. Még jó, hogy nem vette még le rólam Jungkook a pólóm.-Oh... oké... én akkor megyek is, de halkan csináljátok, mert vékonyak a falak!- emelte fel a mutatóujját, mintha dedósok lennénk egy apró vigyorral majd maga után óvatosan csukta be az ajtót. Kookkal belőlünk is kitört a nevetés majd mikor a legkevésbé számíthattam volna rá egyszerűen kibújtatott a felsőmből.

2015. szeptember 22., kedd

41. fejezet

" Értetlenül bámultam fekete, csillogó szemeibe perceken át míg nem elindult az ajtó fele. Még sokáig néztem ahogy távolodó alakja kilép a lépcsőházból egyenesen a még mindig szakadó esőbe. Miért vigyázzak magamra? Most már, hogy azt hittem, hogy minden rejtélyre fény derült aztán erre most itt van még egy? "

Jungkook szemszögéből:

A taxi ablakából szemléltem a sebességtől és a zuhogó esőtől összemosodó tájat. Végre Szöulban! Már alig várom, hogy újra találkozzunk Haevel és addig csókoljam míg meg nem fulladunk a levegőhiánytól. Hogy szorosan átölelhessem és életem végéig szorítsam azt mondva neki "Szeretlek!". Végig csak rá tudtam gondolni, de azért még Rap Montól is tartottam... Most aztán fogok kapni egy alapos fejmosást! De nem baj! Haeért akár az életemet is adnám.
-Uram! Megérkeztünk.- zavart meg gondolataim elemzésében az erős hangú, mogorva sofőr. Mint aki most ébredt volna fel fordítottam felé a fejem és egy nagy nyújtózkodás után kifizettem és kiszálltam a kocsiból megállva a dorm ajatja előtt. Kicsit félek felmenni azért... Végülis ki szereti mikor ordibálnak vele? Csak álltam az esőben, nem zavart, hogy a ruháim már teljesen eláztak csak meredtem magam elé elgondolkozva. Pár perc után erőt vettem magamon és gyorsan berontottam a lépcsőházba. Félelmet nem ismerve ugrottam be a liftbe szinte lecsapva szegény gombot amire elindult a fémdoboz. Mire felértem már a bátorságom ismét elszállt és remegő lábakkal léptem be a nappaliba. Szerencsémre nem volt ott senki... Nagyot fellélgeztem, de akkor eszembe jutott, hogy talán a szobáikban vannak. Szemeim kidülledtek és apró léptekkel indultam el a leader szobája felé. Össze-visszarángó kezemmel alig tudtam kopogni, de valami azért sikerült. Pár másodperc után se jött válasz, ezért benyitottam. Tiszta polcok, rendberakott ágy és üres asztal látványa fogadott, de NamJoon sehol. Biztos próbán vannak... Elmosolyodva magamon csuktam be magam mögött az ajtót és az én szobámba besétálva zuhantam az ágyra, mint egy krumpliszsák. Lassan fel kéne hívnom Haet, hogy mikor végez.

Suga szemszögéből:

Egész próbán az a Moon lány járt a fejemben... Elég zavaró, hogy az a kettő pincsikutya állandóan körülötte ugrál... Szerintem annyira meg se érdemli ezt a figyelmet. Ennyire jó lenne az ágyban, hogy Jungkook akár még az ország másik felére elmegy azért, hogy felgyújtson egy fényképet? Miatta? Pedig szegény Taehyungot mennyiszer megcsalta már? És még ő is felkísérgeti... meg állandóan átmegy hozzá. Szerintem mindenkinek jobb lesz ha ez a csaj eltűnik az életünkből! És már tudom is hogyan teszem el láb alól a kis csajt!

Jungkook szemszögéből:

-JUNGKOOK!- ébresztett fel édes álmomból egy ideges hang. Szemeimet mintha leragasztották volna. A pilláim nehezek voltak és nehezemre esett felnyitni őket. A mély hangott birtokló ember hirtelen rázni kezdett amire már kicsit megerőltettem magam és húztam szét a két szemhéjam, de mikor megláttam az engem felkeltő alakot egyet hátraugrottam, mint aki szellemet látott. Sikeresen be is vertem a fejem a falba. A sajgó pontomhoz kapva a kezem figyeltem fel újra a dühös arcra.
-Oh, szia Nam!- próbáltam vigyorogni, de pontosan tudtam mi vár rám.
-Ilyet többet ne csinálj!- hunyorított rám. Hát azért nagyobb lecseszésre számítottam...
-Igen is kapitány!- bólogattam, mint az őrült és egy széles mosolyra húzva a szám tisztelegtem neki. Juj, ezt lehet nem kellett volna... Remélem most nem lesz dühösebb. Szúrós tekintettel pofozta fel az arcom gyengén majd nem tól sietősen távozott maga után hangosan becsapva az ajtót. Álmosan visszadőlve a hátamra szuszogtam még pár percig. Várjunk csak mennyi az idő? Kaptam hirtelen az ágy másik szélén heverő telefonom után. FÉL ÖT? Na már biztos végzett! Felpattantam gyorsan és futottam ki a szobámból, hogy átmehessek szerlmemhez. Már kaptam is fel a kocsikulcsot meg a kabátomat, de mielőtt beszállhattam volna a liftbe valaki megállított.
-Hova-hova?- kérdezi az illető. Egy pillanat alatt megfordultam, hogy minél hamarabb megvizsgálhassam. Suga volt... Mit érdekli?
-Haehez.- motyogtam alig hallhatóan.
-Tényleg? Akkor ezt átadnád neki?- nyúlt a zsebébe amiből hamar ki is húzott egy apró, pink ruhadarabot és hozzám vágta. Kisimítottam, hogy meg tudhassam mi az. Egy tanga? Mit keres ez nála?-Tegnap nálam hagyta.- villantott egy kaján vigyort majd hátatfordítva nekem sétált el. TEGNAP NÁLA HAGYTA? Mit jelentsen ez? Nem... Hae nem lenne képes engem megcsalni! Főleg Sugával. Igaz?... A szemeim lassan megteltek könnyel és csak bámultam a kezemben szorongatott alsóneműt.



Hae szemszögéből:

Ma miután hazaértem a divattalálkozóról áthívtam Taet, mert megakartam tudni mit jelent a tegnapi búcsúmondata.
-Na és Jungkook hazaért már?- vetettem fel a témát negyed órával az érkezése után.
-Nem tudom engem próba után kirakta ide még nem voltam otthon.- húzta a száját.
-Ma még nem hívott...- meredtem a markomban lévő telefonom fekete kijelzőjére.
-Nem mondott semmit mikor jön haza?- húzódott közelebb hozzám.
-Nem...- suttogtam és már a sírás határán lehettem.
-Ne aggódj! Akkor még biztos nem ért haza...- karolt át, hogy erőt lehelhessen fáradt lelkembe. Egyre erősebben szorított magához mire könnyeim majd kihullottak, de a meghitt pillanatott megszakította a csengő idegesítő, zörgő hangja.
-Kinyitom.- pattantam fel és megigazítva a ruhám csoszogtam az ajtó elé. Remegő kezekkel nyúltam a kilincsért és a kulcsot egyszer elfordítva a zárban nyomtam le óvatosan.-Jungkook!- ugrottam a bejáratban álló szerelmem nyakába, de mintha ő nem örült volna annyira, mint én. A pillanatnyi mosoly hirtelen le is hervadt az arcomról és értetlenül bámultam az előttem álló fekete szempárjába. V a nyakát nyújtogatva próbálta figyelni az eseményeket.
-Ez nem hiányzott?- szól kissé cinikusan miután elváltunk és közénk dobott egy rózsaszín anyagot. Mi ez? Mért ilyen dühös rám? Lassan hajoltam le érte, de mikor közelebbről is megvizsgáltam nagyon meglepődtem. Mit keres nála a tangám? Összezavarodottan néztem fel a felém tornyosodó dühös fiúra. Mi folyik itt?...

2015. szeptember 21., hétfő

40. fejezet

"-Hae, mostmár mi se látunk semmit... Maj még holnap keressük! Hátha már otthon van!- helyeseltek a többiek is. Már én is kezdtem lemondani az egészről mikor rezegni kezdett a telefonom. Előkapva reménykedtem, hogy Jungkook az."

Lassan előrántva a rezgő eszközt kissé megkönnyebbülve tapasztaltam, hogy Jungkook az, de skypeon hív... Még hozzá videohívás? Mért így hív? Talán bérgyilkosok elrabolták és végig akarják velem nézetni, ahogy kínozzák?
-Ki az?- hajol előre Suga, hogy ő is megtudhassa.
-Jungkook...- dadogom a nevét.
-Akkor mért nem veszed fel?- rivall rám Jimin.-Majd vissza hívunk titeket! Megyünk haza.- szólt bele Suga telefonjába majd elvéve tőle kinyomta mielőtt bármiféle válasz érkezett volna tőlük. De én még mindig ledermedve bámultam a fényes képernyőt majd pár másodperc után fogadtam a hívást a többiek unszolására. A gombot remegő kézzel nyomtam meg és miközbe töltött a szívem még mindig a nyakamban dobogott. Egyet fel lélegezve pillantottam meg a kijelzőn megjelenő alakot akinek hála istennek semmi baja se volt. A levegővételemre a hátul ülők előre hajoltak, hogy ők is lássák.
-Szia kicsim!- mosolygott rám szerelmem.
-Jungkook! Mégis hol vagy? Tudod mennyire aggódtam érted?- emeltem fel kissé a hangom.
-És mi is!- szóltközbe a Jimin és Suga.
-Tudom, sajnálom...- hajtotta le a fejét.
-Hol vagy egyáltalán?- vizsgáltam a homályos hátteret, de nem sok látszódott belőle.
-Busanban.- kapta fel tekintetét csapongó örömmel.
-Te mi a jó édes francot keresel Busanban?- akadt ki Suga egyhangúán.
-Bebizonytom, hogy nekem csak Hae fontos!- vigyorgott és az egyik kezét felemelte amiben valami fecni volt. Miután kicsit kiélesedett a kép látszódott, hogy az a fotó volt... Mit akar azzal? Egy másodperc alatt a másik kezével előkapott a zsebéből egy öngyújtót és azzal a mozdulattal fel is gyújtott a markában szorongatott fényképet. Akaratlanul is előcsalt pár könnyet ez a látvány, mivel örültem! Örültem, hogy ekkora áron is bebizonyította, hogy számára csak én vagyok fontos. Örültem, hogy már egy emléke sincs arról a lányról és örültem, hogy ő a barátom. A könnyeimet törölgetve villantottam rá egy apró mosolyt kimutatva a tetszésemet. A srácok csak összeráncolva a homlokukat pásztáztak szemeikkel mivel nekik elég zavaros lehet a sztori. Suga és Chim szerintem nem tud az egészről semmit, V pedig nem látta Kook cselekedetét.-Holnap indulok haza, puszi!- dobta félre az égő papírdarabot és gyorsan végetvetett a hívásnak. Széles mosollyal a nedves arcomon nyomtam vissza a készüléket a helyére.
-Mit gyújtott fel?- szegezte rám értetlen tekintetét mindkettő.
-Gyújtogatott?- csodálkozott Tae.-Legközelebb nem én vezetek...- fordította vissza a fejét az út felé. Én egy kérdésre se válaszolva  bámultam magam elé fülig érő vigyorral. El sem hiszem, hogy ilyen messze ment értem... Ő a legcsodálatosabb fiú az egész világon!
-Nam egy kicsit ki fog akadni ha megtudja, hogy engedély nélkül utazott az ország másik felére...- röhögött Jimin.
-Tényleg! Visszahívjuk őket?- nézett körbe a legidősebbik.
-Hát inkább a telefonba kiabáljon, mint otthon...- motyogja V.
-Mondjuk igaz... Na tárcsázom maradjatok csöndbe!- utasított Suga és pár csöngés után fel is vette J-hope oppa.-Na hello! Kihangosítalak, mert nem akarom, hogy Nam a fülembe ordibáljon.- emelte el fülétől a készüléket és egy gombnyomással Hope röhögésétől lett hangos az egész kocsi.
-Ennyire vészes a helyzet? Na én is kihangosítalak, hogy akkor ne is engem üvöltsön le.- nevetett továbbra is.-Na akkor mi van Jungkookkal?- szólalt meg ismét kis idő múlva.
-Hát Busanban van...- mormogta Suga majd az egyik kezével befogva a fülét húzódott össze Rap Mon kiakadására várva.
-MI?- hallatszódott a leader hangja a háttérből és a többiek kuncogása.
-Kérlek, oppa ne haragudj rá! Értem csinálta... Ha valakire hát akkor rám legyél mérges!- mentettem Kookot hátra fordulva.
-Ez még nem mentség arra, hogy elutazott szónélkül...
-Tudom és biztos szólt volna csak akkor nem engedtétek volna el.- falaztam neki továbbra is.
-Még szép, hogy nem! Miatta kellett lemondani a mai próbákat...
-Állítólag holnapra már itthon lesz.- nyavalyogtam.
-Akkor lesz mit beszélnem vele...- mondta halálkomoly hangon majd valami recsegés hallatszódott a másik vonalról majd letették. Gondolom NamJoon elvette HoSeoktól a telefont, hogy befejezhesse a hívást. Mindenki arca elhűlt és elhelyezdve az eredeti pozítciójába ülte végig némán az út hátra lévő részét, csak a kinti eső nesze szűrődött be.
-Hé, Taehyung mért erre mész?- szólt előre egy idő után vékony hangon Chim.
-Lerakjuk Haet.- dörmögte.
-Jaa...- húzta a száját. Mi talán valami nem tetszik? Tényleg nem sokára meg is érkeztünk, de Tae leparkolt. Mért nem mennek egyből tovább?
-Most mért álltunk meg?- nyafogott a már félig alvó Suga.
-Mondtam! Hazavisszük Haet... És itt lakik.- magyarázta lassan a sofőr.
-De ahhoz minek megállni? Kipattan azt kész mi mehetünk is!- vitatkozott Jimin is.
-Gyorsan bekísérem ezt mehetünk is...- fordult hátra felháborodva. Ja, hogy erre ment ki a játék... Mért akar bekísérni? Talán beszélgetni akar velem?
-Ja, hogy ez... Mikor lett ilyen fontos ez a csaj?- borongott Suga alig hallható hangon a fejét a hideg üvegnek támasztva. Most mi a baja velem? Mert nyár végén még majdnem, hogy búnyózott, azért, hogy mellém ülhessen most meg... Szúrós pillantásokat felé vetve felé szálltam ki a kocsiból, de nem időztem ezzel sokat mivel eléggé szakadt az eső szóval egyből futottam is a kaputelefonhoz, hogy beüssem a kódot. V engem előre engedve léptünk be a meleg lépcsőházba. Egy kicsit már fáztam, szóval jó ez a kis meleg. Fent egy bögre kakaóval bebújok egy takaró alá és TVzem egész este! Sok volt nekem ez a nap... A lift a földszinten volt szóval szálltam is volna be, de V az elkaromnál megragadva húzott vissza.
-Ugye nem vetted magadra Suga szavait? Nem tudja még ő se mindig, hogy mit beszél...- nézett mélyen az íriszeimbe.
-Pff, hol érdekel engem Suga?- húztam egy gúnyos, hamis mosolyra a szám. Nem esett valami jól és lehetne kedvesebb is, de nem ez érdekelt most a legjobban.
-Vigyázz magadra!- hajolt hozzám közel. A liftből kiáradó kék fény beragyogta az egész arcát amitől tekintete még komolyabb lett.





 Értetlenül bámultam fekete, csillogó szemeibe perceken át míg nem elindult az ajtó fele. Még sokáig néztem ahogy távolodó alakja kilép a lépcsőházból egyenesen a még mindig szakadó esőbe. Miért vigyázzak magamra? Most már, hogy azt hittem, hogy minden rejtélyre fény derült aztán erre most itt van még egy?